Akkor az a Geldingafell-i ház volt. Mi is 2003-ban voltunk ott. Elég nevezetes volt az a hely nekünk. Egy - izlandon nagyon ritkaságszámba menő - nyári vihar ért utol minket. Zuhogó esővel, széllel és villámlásokkal. Körülöttünk csapdostak le a villámok. Úgy döntöttünk, hogy sátrat verünk az esőben, s kivárjuk a végét. De a sátorrudak is szikráztak. Szóval a vihart ruhástól a földön fekve vártuk ki, míg az összes vasat messzire elhajítottuk.

Ezután mentünk be a házba szárítkozni.

A Grímsvötn-t kétszer volt alkalmam látni. A 98-as kitörés erősebb volt, mint a 2004-es. A 98-as kitörés helyén látszott a tó 2003-ban. De a 2004-es kitörés egy kicsit átrajzolta a kalderát. Látszódtak a jökullhlaup nyomai is. 2005-ben mentünk el szinte a kitörés helyéig. Már csak pár száz méter hiányzott, de lehetetlen lett volna tovább menni.

Amúgy az egész egy mély tó, amit alulról fűt a vulkán és ezért nem fagy be. De szinte az egészet vastag, néhol 100 m jégtakaró fedi, s csak néhol látszik maga a folyékony víz.

De rendkívül izgalmasak a kigőzölgések, rengeteg jégbarlang, és a kilátás, fantasztikus jégtenger végtelen érzése! De egyben félelmetes is volt. 2003-ban az egyik társunk is majdnem odaveszett egy gleccser hasadékban...

Jött velünk egy hivatásos operatőr is, szóval a honlap mellett a film is készülőben van. De minden csak lassan. Hiszen amikor van egy kis szabadidőnk, akkor tudunk foglalkozni az üggyel. A honlap első érdemi változatát szerintem egy hónapon belül elkészítjük. De nem az lesz a végső.

Kapcsolatban vagyunk az izlandi geofizikai intézettel. Mikor a tanszékvezetőnek beszámoltunk a látottakról, neki is leesett az álla. Sőt még tudományos szempontból is tudtunk neki érdekeset mondani.

Még sok-sok érdekes helyen voltunk a Felföldön. Inkább olyan helyekre mentünk, ami egyáltalán nem is ismert vagy csak kicsit.