Közben találtam egy másikat is (több már nem lesz :) )

"A magyarok többnyire a következetes, összeszedett típushoz tartoznak: egy valakiben békésen megférhetnek egymással bámulatosan összeegyeztethetetlen nézetek, s ezek mindegyike mellett az illető ugyanazzal a szenvedéllyel és meggyőződéssel fog kiállni. És bármi legyen is a vélemény, kifejtése mindig sarkított, fekete.fehér formában történik. Az angolok tutyi-mutyi, se íze-se bűze piszmogását az olyan köntörfalazó kifejezésekben, min "Meglehet, ez mind igaz, de..." és "Én nem feltétlenül így látom a dolgot..." a magyarok mélységes gyanakvással kezelik.
A kertelés nem nemzeti művészet a magyaroknál, bármilyen briliánsak legyenek is a kivárásban. Ahogy mondani szokták, gyakran szerény büszkeséggel a szemükben: "Ami a szívemen, a számon!" Eltérhetnek persze ettől az ideáltól, hogy azt mondják, amit gondolnak, ha ezt célszerűnek látják, ám változatlanul bosszantani fogja őket, ha mások teszik ugyanezt."

Azért ez nem egyértelműen negatívum.