Azok a mocsokraktárak jó ideje üzemelnek a hatóságok teljes tudtával.
Jelenleg pedig szelektáltan kerül a tudósítások előterébe az elkövető.


Az különösen sokat mond egyébként, hogy a másik kommunikációs csapásiránya a kormányzatnak az illegális szemétlerakók kriminalitásig fokozódó feltárása.

Egyértelműen azt kívánják üzenni a lakosságnak, hogy enni-inni nem tudunk adni, meg mást sem, de legalább megvédünk benneteket mindentől. Igaz, hogy azok a veszélyek fenyegetnek amik nem lennének, ha a kormányzat korábban ellátja a dolgát, de ez van.

A másik részben pedig nem mondok ellent a kiadási oldal az egészen értelmezendő, hogy a részterületre jusson elég.
Ha megszüntetnék a lopkodást, tisztába tennék a gyereket, megmaradna annyi pénz amivel elüzemelne továbbra is. Arról természetesen lehet beszélni, hogy hatékonyabb keretet lehet találni a mostani helyett. Nem hiszem viszont, hogy rövid távú fiskális elvárások a legoptimálisabb hosszútávú működési kereteket eredményeznék.

A kiadási oldal csökkentésére felvillantanám az ismert közelmúltbani esetet.

Nem biztos, hogy a rendelkezésre álló 400 milliós keretből 300 milliót kell költeni a megvalósíthatósági tanulmányra.