Öszöd nem öszöd nem kapsz mást... valójában még az un.saját szűk közegében sem lehet őszinte, ha van még ennek a szónak bármilyen jelentése a politikai térben. Mert nincs, mert nem lehet a magánéleti fésületlen őszinteséget számon kérni ott, ahol a legádázabb harc folyik. Csak tervezett "őszinteség", tehát hazugság lehet az egyetlen megszólalási forma. Persze minden ilyen hazugság tartalmaz némi igazságot: mi, a közönség, ha akarjuk képesek vagyunk dekódolni az elhangzottakat és sok esetben a tartalomtól függetlenül, vagy azt háttérbe szorítva képet kaphatunk egyfajta tendenciáról. Szóval a politikai nyelv nem egyenlő az utca emberének mindennapi nyelvével. És ez nem amolyan értelmiségi felmentés, hanem évszázados tapasztalat. Micsoda naivság azt hinni, hogy választott politikusaink beavatnak abba, amibe nem avathatnak be. Aki kártyázik, nem szokta beviritani a lapjait. Minden szereplő, amennyire teheti a saját individuális irányába húz. Erővonalak találkoznak és kegyetlen módon oltják ki egymást, és aki gyengébb, aki kevésbbé képes érvényesíteni az akaratát, az követni fogja az erősebb akaratot, de soha nem lehet senki biztonságban. Ez a rendje  a dolgoknak, aki azt hiszi, hogy nem az hazudik. Persze rengeteg módja van az emberi akaratok összefésülésének, de a nagy játékosnak tudnia kell, hogy, amit adott az csak ideig-óráig elég a különböző akaratok egy irányba terelésére. Tehát a szavak, az üzenetek szintjén szimbólikus tartományban mozognak és nem számon kérhetőek a hatalom megszerzése érdekében mondott és leginkább koszorúba font tartalmak. A koszorút kell megvenni, minden hervadt vagy kevésbbé hervadt, vagy szines virágaival és egy néha felvillanó festett felirattal, ami hol látszik, hol nem...