izgalmas vizsga lehetett ilyen érdekfeszítő témából:))

szórakozásnál azért jóval több volt és örömmámorban úszott az egész Kék Lyuk:)
fotózni mi nem fotóztunk, de Case-ék sokat, felteszik majd a sound of japan oldalra, ott meg lehet tekinteni, de gondolom Case előbb ír hozzá egy jó kis élménybeszámolót, mint általában szokta.

veszteni mindenképp veszített aki nem tudott jönni, egyrészt elég jók ebben az electro-goth műfajban (csak még kicsi az életmű) és nagyon klasszak élőben is, másrészt lehetett őket fogdosni is, hisz ott álltak előttünk 20 centire. Hikaru egy puszit is lenyomott Andronak (hűűű, de irigylem érte), én csak a karját kaptam el és egy férfias kézfogást kezdeményeztem dedikálás közben, még azt az 50 centis derekát is szívesen átöleltem volna, ha elérem. Yoshikinek meg majdnem leharaptam a fülét, mikor odatolta a szám elé, hogy a nevemet megértse (másodszorra sikerült). hát remélem nem kürtölik szét a világban, hogy a magyar csajok milyen rámenősek, szemmel láthatóan hozzászoktak már a helyzethez.

nekem nagy élmény volt, mert imádom az industrial, gothic műfajt, a electro már kérdéses, de ők jól csinálják, nem gejl, nem gagyi, hanem kifejezetten dögös, tökös.

látom a myspace-s oldalukon gyűlnek a hatalmas arigato-k tőlünk. megérdemlik:)

Yoshiki pörgött a legjobban a közönséggel, őt fogdostuk a legtöbbet, haláli egy muki. 25 éves és Londonban él (van külön oldala a myspace-en).