No, Euthanasie is lezajlott. Hát igen, az ilyen kis klubbos bulik az igaziak!

ÁLLATJÓ volt!!!

Agyonszeretgettük őket (szó szerint: tenyeres pacsik, kézfogások, tapizások, ölelgetések, puszizások, hátmasszás Andro-nak, mikor többször bedőlt háttal a közönségnek, fotózkodás, autogram minden testtájékra és ruhadarabra, közös cigiszívás Yoshiki-vel:) Imádnivaló 3 fickó, az énekes Andro gyönyörű pasi, legalább 10 mondatot elhintett magyarul, méghozzá tökéletes kiejtéssel. Szexi fekete latex bőrcuccban feszített, hozzá az ében fekete, félhosszú haja, csodásan kisminkelve és azok a vadító harisnyás lábak, ahhh...:)))

Yoshiki egy hatalmas showman, ő lett a kinevezett szóvivő, amíg Andro 3x átöltözött, ő teljes testszélességgel többször is bezuhant a közönség soraiba, párszor én is elkaptam, lejött a party-ba is táncikálni velünk. Nao is cuki, a szemét egyáltalán nem lehetett látni, a haja annyira előre az arcába lett fésülve. Rettenetesen barátságosak és közvetlenek voltak, engedték hogy szétszedjük őket.
Leizzasztottak minket rendesen, szakadt rólunk a lé, még a hajunk is csurom vizes lett:)))

Szereztünk CD-t, sajna az utolsó és legjobb már elfogyott, így csak az előző kettőből lehetett válogatni. A korongra kértük az autogramokat és egy fotóra (Andro pirossal írt, Yoshiki és Nao névreszólóan dedikáltak). Hikarunak sikerült elmarkolni egy kekszet, amit Yoshiki dobált a közönség soraiba. Én egy másik elvetemült csajszival próbáltam megszerezni Nao pengetőjét, a markából akartuk kiszedni, de nem adta. Ő egy spéci noise gitáron játszik, ami szürke fémes színű, szerencsére a dedikálás közben sikerült a színpadról kimenekítenie, mert a kb. 5x-ri ráadás után mindenki feltódult a színpadra hozzájuk.

(Annyira szeretik őket hasonlítgatni a Soft Ballet-hez, pedig más és jobb a zenéjük, a közös kapcsolódási pont csak az electro-hangzás. No és a lényeg, ők egyáltalán nem buzisak:))