Hasonlatból is létezik alkalmatlan. Például a jó és gonosz tudásának fáját például almához hasonlítani a fa lényegét teszi megérthetetlenné. Az óceán hasonlat is egy egynemű valami feltételezését veszi előtérbe, amelyben minden tudat egyformány ugyanabból a vízcseppből áll, ez eltűnteti az emberi gondolkodás egyébként önálló, sajátságos és egyedi jellegét, és sablonos tudatformává degradálja azt. Hasonlítani, azonosítani igyekszik, mint két vízcsepp.

Nem beszélve arról, hogy Isten feltételezését puszta tudatként eleve téves dolog. Van tudata, de ahogy az ember az ő képe és hasonlatossága által nem csak tudatból áll, Istenről pusztán egy tudat voltot feltételezni megint csak egy csomó tulajdonság szemétre dobásával egyenlő.