Köszi Seth könyvét, rá fogok pillantani.

Nem vagyok valami boldog a tudattól, hogy a lélek cizellálását, csiszolását, más szintén megtestesült lelkek elpusztításával tudjuk csak fenntartani. Mert ez a föld nevű "kavargó" rendszer nem szól másról csak egymás felfalásáról, küzdelméről.

Küzdelem a biológiai létezésért, taposás a porhüvely életképességének biztosításáért.

Bármely szintet nézzük is, a baktériumoktól a főemlősökig.

Az odaát járók a mindent elborító szeretetről, és harmónia érzésről szóltak.

Remélem ott nem az biztosítja a létezést, hogy a nálunk fejletlenebbeket megesszük, elvesszük tőlük a bennük lakó erejüket.

Bár ha ez a lét mint oktató terem erkölcsileg ilyen silány, akkor sok változást nem remélhetünk onnan se. Itt nem az emberi kapcsolatokról szólok, hanem az egyszerű spenótról, amit ha elfogyasztunk annak számtalan összetevőjének kicsiny lelkét is megesszük, csak azért, mert nekünk létezni kell.

És ha mi vadászunk az élelemre, akkor nincs semmi biztosíték arra, hogy mi magunk se leszünk valakinek a prédája, kiszemelt zsákmánya.

Mert ha ez a föld egy része a nagy egésznek, mi a biztosíték arra, hogy a többi nem ilyen??

 

Ellenkező esetben semmi értelme ennek a "labornak" amiben élünk...