az élet az egyik fele a létezésnek a halál meg a másik

 

Én meg arról, hogy nincs másik fele az életnek, a halál ennek az életnek befejezése. Utána nem "halál" van, hanem másik/másféle élet. Neked poláris a szemléleted, hogy a dolgokat ebben a kettősségben látod.

 

Egységes szemlélet számomra nem képzelődés. Viszont számomra létezik egy harmadik verzió is, amely sem nem poláris, sem nem kényszeríti a gondolkodásra az egység sablonját, hanem mindenkinek egy éber és önálló gondolkodása születne. Hogy abban nem tudsz egységet elképzelni, meg kell próbálni. Mert közöttük az egység valójában összhang.

 

a lét hatázozza meg a tudatot hanem a tudat a létet

 

Ez tipikus poláris szemlélet. Ennél jóval tovább lehet lépni, ahol az ember felfedezi, hogy a tudat létmeghatározó szerepét valójában a gondolkodás bilincséve teszik a tekintélyek ideológiáival és tanításaival, sablonra vágják, rendszerbe illesztik hogy egységbe kerüljenek egymással, vagyis a létet megpróbálják a tan előírásaihoz és szabályaihoz igazítani. Ebben az alkalmazkodásban, a tudat létmeghatározó szerepét felhasználva korlátok közé szorítják az emberi szellemet és életet. Mert az egység elve, ha nem fogadja el az egyén önálló gondolkodását, akkor valójában a szellem bilincsének a kovácsa. A kérdés a te poláris világod felé: kinek a tudatátval szeretnéd a világ létét meghatároztatni?

 

 

A könnyező szűzanyáról szó sem volt. Megint sarkítasz, és rosszul.