Pedig ha az egész nem más csak egy “stresszes élmény” akkor a leglogikusabb az lenne, hogy a személy érzelmileg legközelebbi hozzátartozói töltik be a “teret”."

Nagyon jó a meglátásod és ez teljesen "normális". Ugyanis a lélek (szellem) a fogantatástól-születésig (ezt nem tudjuk mikortól) ötvöződik a testtel. A test a kehely, a lélek ami ezt megtölti és ezt a földi létben nem kell különválasztani, az majd a halál pillanatában következik be.

Ugyanakkor sok esetben egy hozzátartozó megérzi/megálmodja/vizionálja a halál pillanatában egy hozzá közel álló személy (tehát rokon vagy barát) távozását, tehát fordítva működik a dolog. Aki pedig meghal, az azért nem találkozhat valamely még élő személlyel, mert az élő személy szelleme a test által a földi dolgokhoz/érzékeléshez van "kötve".

Végezetül: bölcs volt Mózes amikor súlyos törvényekkel akadályozta meg, hogy a halottlátás/halottidézés elterjedjen, illetve abban is, hogy a gyász csak 7 napig tartson, a 8-ik napon pedig le kellett venni a gyászruhát, el kellett engedni azt aki elment. (A lélek vissza kell térjen Istenhez.)

áh.