Nos a következő meglátásom van.

 

Nekem nem volt semmilyen tapasztalatom, ezért úgymond elfogulatlan külsősként tekintek a témára.

Nyitott vagyok minden irányba. A materiális világnézet szerint ugyanúgy semmivé leszünk, mint amilyen semmik voltunk születésünk előtt. A másik véglet a végtelen reinkarnáció.

A lélekvándorlás. Mindkét esetre van olyan tény halmaz, amely kérdéseket vet fel. Az első a lélek különállósága irányába.

A létező organizmusok nem egyformák, akár fajon belül, akár azon kívül.

A kérdés, hogy hol a határ? Melyik az a létforma, ahol még van lelke az organizmusnak, és ahol már nincs?

Az embertől a legegyszerűbb vírusokig.

A kettő között a fejlettségi szintek tömkelege található.

Ez a materialitást támasztja alá.

A másik kérdés ami felett igencsak elsiklanak a témát boncolgatók, helyesebben szólva nemigen olvastam róla érdemit.

A “hívők”-et cáfolandó széles körben bemutatták az agy oxigén hiányos tevékenységét, és stimulációját amellyel minden átélt élmény reprodukálható hellyel közzel.

Egy fontos szempontot viszont kihagyott mindenki.

A következőről van szó.

Az “eseményen” átment személyek pszichikusan érző emberek. A gondolataikat, érzelmeiket fontossági sorrend szerint uralják különböző kötődéses kapcsolatok.

A visszajött emberek tömkelege számolt be arról, hogy az itteni életben olyan feladataik vannak még amelyek hozzájuk lelkileg szorosan kötődő emberekkel kapcsolatosak. Például fel kell nevelni a kisgyermekeket, gondozni kell másokat stb.

Általában egy anyának legfontosabb a gyermeke, ezért sokszor olvasni olyan beszámolókat, hogy miattuk térnek vissza.

Nos egyet nem említenek a stimuláns elmélet hívei.

A halál közeli élményen átesett személyek sok esetben találkoznak elhunyt, vagy életükben már nem jelenlévő személyekkel, akikkel kommunikálnak is.

De! Én még olyanról nem hallottam, hogy az agy “vizionálás” alatt még ÉLŐ személyekkel találkozott volna az alany, úgy, hogy vele információt is tudott volna cserélni.

Pedig ha az egész nem más csak egy “stresszes élmény” akkor a leglogikusabb az lenne, hogy a személy érzelmileg legközelebbi hozzátartozói töltik be a “teret”.

Azaz a látomásokban nem feltétlenül csak halott hozzátartozók jelennének meg, hanem természetszerűleg élők is.

Ez az aprócska logikai tény valahogy minden kutatási anyagból hiányzik.

Miért??

Ezt mivel lehet magyarázni??