Újabb megtévesztés keletről.

A fényt és a sötétséget, az életet és a halált pontosan hogy szét lehet választani, hiszen ha nem lehetne szétválasztani, nem is létezhetnének. Mert mindegyik pontosan az emberileg vele szembefordított oldal hiányát jelenti, azért, mert széjjel VAN választva. Ha az életbe beleviszed a halált, elpusztul. Ha a világosságot a sötétségbe megszűnik.

 

1 Mózes 1,4-5:

És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtõl.
És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lõn este és lõn reggel, elsõ nap.

 

Mivel a keleti filozófus téves alapra építkezik, hibás következtetést szűr le.

 

Azt mondja: Ez okból mindennek eredetében fel kell oldódnia.

 

Ugyan az Úristen azt mondta Ádámnak, hogy visszatérsz a porba, mert porból lettél, és porrá leszesz, de mégsem ez az ember élete és célja. A lényeg pont a kettő között húzódik.

 

Az élet nem az eredetében való feloldódást példázza, hanem a szaporodást és növekedést, ahogya fa például gyümölcsökben, a gyümölcsök magvakban, a magvak még több fában "oldódnak fel".

Vagy keleten mindenki por és hamuként szeretne feloldódni?

 

Akik a kozmoszból kiváltak, azoknak nem kell

 

Nag Hammadi talán ufóval érkezett?