cabanossi Creative Commons License 2006.12.06 0 0 5816
Probaltam felkeszulni a koncertre: csak par nappal az eloadas elott lehetett megvenni a kazit, rovid idom volt, hogy felfogjam az uj lemezt, es, hogy  valamit gugyogjek angolul az uj albumrol. De megfogott a “mjuzik”. Hozta, amit akkor akartam: sotet viziot es egyszeruseget.

Szamitasom bevalt: orakkal a kapunyitas elott ott voltam, elsokent mehettem be, odarohantam a bal oldali kifutohoz: ez Dave helye!

 

Az elozenekaros Moby Dick alatt mar irgalmatlanul kifaradtam a hatulrol jott nyomasban, de tartottam magamat a korlat es a tomeg kozott. Akik hatra akartak huzni, es az en helyemre nyomulni, azokat sportszerutlen modszerekkel haritottam el.

 

Akkor ugy ereztem, (es most mar jogosan), hogy ez az egyetlen lehetoseg az eletemben, hogy testkozelben lathassam oket.

 

A feloras atszereles alatt tovabb nott a nyomas, a lihego, hatulrol nyomulo fanatikusok, mellemben meg a korlat.

 

Majd: Man On The Edge: iszonyatos nyitas, a zenekar, akit vartam, aki az agyamtol az utolso ujjpercemig tombolt bennem.

 

Most mar nem birnam ki azt a koncertet: szivrohammal, vagy tudoelegtelenseggel vinnenek el!

De akkor: "hullottak" mellettem az emberek a korlaton (ertsd: a szinpad es a korlat kozotti folyosora kihuztak a biztonsagi emberek az elalelt ifjakat).

Alltam a sarat. Ime a jutalmam:

-         egy szemelyesen, szamomra intezett O.K.  (felfele mutatott huvelykujj) jel Janick-tol, miutan en is ezt mutattam neki. (Mi van, ha lefele forditom? :-). Mindegy, ez van, megkaptam az elismerest.

-         Egy pacsi Dave-tol, mikozben egy szolo alkalmaval leterdelt hivei ele, es megszant engem, mert tul sokat csapoltam-nyujtogattam es ekkor, nagylelkuen, belecsapott a job tenyerembe!!!! 

 

Termeszetesen a nyomast en sem birtam vegig, kihuzattam magamat az elso sorbol. A legjobb (regi) szamokat mar kintrol hallgattam, elfaradtam. Sok liternyit izzadtam es kg-ot fogytam. Nehany belso szevem fajt a nyomtastol. De megerte.

 

A Maiden megajandekozott a ’80-as evekben, bohokas ifjusagom kezdeten. Segitett a ‘90-es evek soran, a felnotte valashoz vezeto uton. Venulo fejjel most is szeretem.