szia!

 

Általában én is meg szoktam csodálni a katolikus templomokat, de csak úgy, mint az emberi művészet nagy alkotásait.

A gótikus és a korai barokk nekem pl. jobban bejön, a kései barokkot már túl csicsásnak találom.

 

Egyébként Huldrych írásától eltérően egyes protestáns egyházakban, pl. az anglikánoknál és a lutheránusoknál meg vannak engedve (bizonyos határok között) a templomokban a festmények, sőt még a szobrok is.

 

A mi evangélikus templomunkban lévő oltárfestményről korábban már írtam, de van két szobor is az oltár két oldalán, az egyik Péter, a másik pedig Pál apostolt ábrázolja.

 

Csupán a kálvinizmus és a radikális irányzatok vitték végig azt, hogy a templomokból száműzték a kultikus festményeket és szobrokat, de még ők sem teljes mértékben.

Sok, főleg erdélyi és észak-magyarországi református templomnak pl. gyönyörű festett fakazettás mennyezete van, ami szintén azt jelzi, hogy azért a református hívek sem érték be annyival, hogy tök fehérek legyenek a templom falai:-)))

Az Úr asztalát pedig általában szép, népi motívumokkal hímzett terítőkkel takarják le, ahogy én megfigyeltem.

 

Erdélyben azonban már láttam olyan kálvinista templomot is, ahol a szószék tetején non plusz ultraként a helyi földesúr (!) lovasszobra állt. Igaz, hogy kicsike, 30-40 cm-es szobor volt, de csak szobor:-)))