Egyed Emese

A REJTEKÚT

 

 

A köd bokrai közt ösvény szalad,
bujkáló fény mutatja az utat,
száraz vízárkok sejtetik a völgyet,
halk hold-léptek suhannak el előtted -

 

Ahol jársz, eddig csak ábrándok jártak!
Szendergő ághoz ütődik a vállad,
sötét tavak verik vissza az arcod,
néma szavak nesztelen röptét hallod;

 

valahol ott, amerre vízmosás van,
s fürdik a hold szálfenyők árnyékában,
valahol ködfoszlató szélsírásban
magam is vízre hajló ággá váltam,

 

s megláttalak, felismertelek máris,
megláttalak behunyt szemhéjon át is:
patakmeder volt utad le a völgynek,
halk hold léptek suhantak el előtted -