Dehogynem jól értettem. Nézd csak, mit írtál?

„Legenyhébb probléma a himnuszban az, hogy a szeretet hiányában semmivé tesz minden egyébként értékelhető dolgot, mint prófétálást, bölcsességet, hitet, amelyek egyébként önmagukban értékes dolgok lennének, és hasznosak a szeretet felélesztéséhez, ha éppen nincs.
Másik fontosabb probléma, hogy miután a bölcsességet és hitet sikerült lekoptatni az apostolnak az első helyről, helyére a törelmet és jóságot helyezi amellyel megkoronázni véli a szeretetet.”

Tehát még egyszer. A szeretetnek kell lenni az első helyen, és úgy, hogy nem lekoptatja róla a hitet és a bölcsességet, hanem nagyon jól írja Pál, értéktelenné válik a hit és a bölcsesség, ha nem a szeretet vezérli, nem a szeretet az indítéka.
Mert a szeretet, az, maga az Isten. Jól írja Pál, ha hegyeket tudna a hatalmas hite elmozdítani, és a világ legbölcsebb embere volna, de szeretet nem volna benne, akkor mit sem érne, semmi volna. A szeretet áll az első helyen, a többi mind annak a fügvénye.

Ha valaki visszaél a másik szeretetével, az nem a szeretetet minősíti, hanem az elkövetőt. Ő a szeretetlen, aki visszaél. A szeretet nem bölcstelen, csak szán és szelíd, együtt érez, próbál segíteni. De egyszer minden pohár betelik, és az Isten által adott bölcsesség, önuralom és főleg szeretet alapján dönteni kell. Ez viszont nagyon személyre szabott. Ki-ki vizsgálja meg önmagát és döntsön saját lelkiismerete, belátása szerint. Az ilyet nem lehet uniformizálni.