a beszélgetések a végén érdekesek...

engem elsőre az dühített fel, hogy a borító és a fülszöveg alapján sem egyértelmű, hogy akkor ez most miféle könyv, ki írta, és egyáltalán, mi ez... hogy most a "beszélgetések az írásról" alcím-e, vagy micsoda. (több vevőnek is volt vele problémája, tehát ez nem csak a problémás könyvesbolti eladó hülyesége). aztán nagy nehezen kiderül róla, hogy háromszáz oldal regény valakitől, és 20 oldal beszélgetés, amiben tényleg van Vonnegut.

a "fő" regény viszont nem tudott olyan nagyon felcsigázni, az első tíz oldal után még nem voltam szerelmes bele, úgyhogy nem olvastam tovább. van, aki megelőzött?