Weöres Sándor:

EZÜST FONATOK

Ó a téli éjszaka
fényes érces illata!
Jégvirágok hímpora
száll a hold-kehelybe.

Holdból, fagyból így terem
szétindázó sejtelem,
mint folyondár, eleven,
a pusztát belengve.

Éjjel kihajol a lány
megreccsenő ablakán,
kúszik indák fonatán
magányos szerelme.

És egy fiú valahol
hét mérföldről behajol,
szíve szakad, úgy dalol
csak a hangja gyenge.