Babits Mihály

Mint a napfény a vizeken...

Mint a napfény a vizeken
a szemed fénye olyan volt
Ismerős, mégis idegen
remegő reményre hangolt
az ajkad dacos dagadás
dagadó és meleg élet:
ó ígéretes tagadás
tagadást rejtő ígéret!
Mit ért ígéret és remény?
Jött-ment mint hajnali álom
mért jött a semmiből elém?
Csupán hogy tűnjön és fájjon.

(1919-1920)