A reformáció korában, különösen az első, nagyjából az 1555-ös augsburgi békéig tartó szakaszban mind a protestáns, mind a katolikus fél nagyon durva hangnemben minősítettea másikat.

Sőt, a különböző protestáns irányzatok egymást is:-)

Persze nekünk nem szükséges követnünk ezt a stílust vagy hangnemet, de szerintem itt a topikon nem is tette ezt senki sem.

 

Ettől függetlenül szerintem senkinek sem kell itt a topikon lepleznie vallási hovatartozását vagy szimpátiáját.

 

Mindamellett létezik néhány történelmi tény (pl. a pápaság XVI. sz. eleji züllöttsége vagy az evangélikus Magdeburg kegyeetlen fölkoncolása a harmincéves háborúban), amit egyszerűen nem lehet letagadni.

 

Az lehet, hogy ezek neked nem tetszenek, de ettől még tört. tények maradnak.

 

"Ahhoz, hogy érdemi véleményt mondhass, legalábbis személyesen kellene ismerni szerzetességben élő embereket"

 

Valahol tisztelem azokat az embereket, akik ezt az életformát választják, ennek ellenére azt mondom, hogy a szerzetesség ma egy alapvetően fölösleges és idejétmúlt intézmény.

Hogy egyes szezetesrendek a történelem egy szakaszában komoly tanító, nevelő, gyógyító és tudományos munkát végeztek, azt elismerem.

 

""Továbbá nem célszerűtlen ismeri néhány alapvető iratot, pl. egy néhai Pál nevű ókori ember leveleit, stb."

 

Képzeld, ismerem, de nekem ezekből valahogy nem következik a szerzetesség elvi megalapozása:-)

 

"A Luther féle történet számomra egyetlen szempontból érdekes: vajon ilyenfajta elrettentő, a másik oldalt általánosságban minősítő történetek mesélgetése általánosan szokásos volt-e, vagy Luther e tekintetben kivétel volt-e?"

 

Mint már említettem volt, a rendkívül durva hangvételű fikázás mindkét oldal részéről elterjedt volt abban a korban.

Luther öregkorára hirtelen haragúvá és helyenként gyűlölködővé is vált, ezt egyes kutatók betegségének tudják be. Különféle testi bajok kínozták az öregedő reformátort, pl. vesekövek és krónikus fülgyulladás.