Igen, az emberek evolúciója ilyen téren sokféle lehet...minden csak idő meg türelem kérdése:)
ÉS vannak az "így én is tudok, miért ne kérjek egy számot" típusú meberek is, akik az előttük bűnhamisan éneklő fazonokon felbuzdulva kérnek számot:P

Ja, és hadd említsem a saját példámat:) Amikor engem először elcibáltak énekelni, úgy mentem, h énekelni fogok, viszont kicsit beteg voltam, és nem akartam első alkalommal kudarcélménnyel elvenni a kedvem az egésztől...fél órája szenvedtem a dallistával, már majdnem határoztam egy Pa-Dö-Dő szám mellett, mikor odajött hozzám egy kedves srác, hogy "ne szerencsétlenkedjek már, inkább énekeljünk együtt valamit, és ne féljek, mert majd ő segít". Naja, a performance egész jól sikeredett, és azóta nem bírom abbahagyni a karaokezást...és most már az jelent kihívást, hogy újabb- és újabb számokat találjak, és azokat 4-5 alkalom alatt tökéletesítsem.

Az evolúció másik ága külön jó:) ilyenkor szoktak legjobban sikerülni az éneklések:)
úgyse jövök vissza soha többet-igy történt, hogy életemben először, POÉNBÓL, tökéletesen elénekeltem az Operaház fantomjának a fődalát...én lepődtem meg legjobban-sokkal kevésbé stresszes a helyzet...sztem talán így a legjobb elkezdeni--ahol senki nem ismer-akkor még a listával sem kell órákig bénázni, mert nem zavar, hogy "a társaim mit fognak mondani"

És ki tudja-egy teljesen új hely, teljesen új társaság---Lehet hogy ez lesz néhány hónap múlva a baráti kör:));)