Sokszor azért siklunk el egymás megértése mellett, mert a fogalmak, amiket használunk nem teljesen tisztázottak. Takarító egyensúlya nem az, amiről te beszélsz, az általa kifogásolt egy mesterséges, kizárólag a külvilág ingereire való alkalmazkodási válaszreakció (amelynek mércéi: törvény, megítélés, mások véleménye, szokások, akarat...), de a te egyensúlyod (csakhogy megvédjem, ahogyan te is megvédted az én semmimet) egy belső lelki harmóniából fakad.

Ha behelyettesíted takarító gondolatait az ő egyensúlyával, akkor érteni fogod, hogy miért tartja menekülésnek és egyfajta szabad felelősségvállalás hiányának a hamis egyensúly-kialakítást (amely elsősorban igazodásból alakul ki).

Szerintem a megértés eredményezhet konfliktus csökkenést de növekedést is. Vagy inkább konfliktus átrendeződést.

Azaz nem vállalok fel olyan konfliktust, amihez nincsen közöm, de ami lelkemnek fontos (igazságom, életem, Istenem kívánja), azt megteszem.

Ebben azért szokott eltérés lenni, mert a megértés hiánya elhomályosítja valóságos utunkat, feladatainkat.

Az utolsó bekezdésed teljes egyetértés!