Még mindig nem értem, hogy akkor a mások által elszenvedett gonosz cselekedetekkel mit tehetünk: viselhetjük mondjuk a következmémyeit, vagy az emlékek súlyát... (persze, a felismerés azonnal leállít, kikerül, otthagy, de a megtörtént, az megtörtént) és még utána ha más nem is, de az Isten majd őt, a gonoszt megérti...?

Törvény nincs, mert nem kell, akkor bűntetés neki nem jár?

Helyette megértés és megbocsátás, ha a változtatás útjára lép...

A másik meg köszönje, hogy nem jó helyen volt éppen rosszkor, netalán mert "megérdemelte"?

:(

Ezt nem értem, de szerintem nem is fogom sosem. Hiába keressük az okokat és az értelmet, időnként csak úgy megtörténnek velünk dolgok, ha ügyesen forgatjuk a gondolatainkat, valamiféle indokot talán kipréselünk magunkból...hogy értsük, mert nagyon akarjuk.