A legfőbb egyensúly az ember maga. Hiszen mindent innen mérek, hogyan élem meg az életemet: szélsőséges szélviharokban, vagy kiegyensúlyozott erők dinamikus, építő harcában.

Lao Ce mondása valójában az egységről szól, az egyensúlyról, ahogyan nem lehet a Bibliát sem szó szerint értelmezni, úgy ezt a gondolatot sem, hiszen itt nem az anyagi világ darabszáma: 1 érvényesül, hanem az egy-ség fogalma, úgy, ahogyan leírtad.

A lélek mindenre magyarázatot ad, tudom-e az általam elképzelt-kialakított világomat egy-ségként megélni, vagy pedig kibillen a világom; ez egy önszabályozó mechanizmus, Istent látom benne, tudatalatt is működik, sőt sokszor nem is értjük, hogy miért léteznek számunkra únszimpatikus emberek (akár igazságtalan módon is)-valószínű rossz hatással lennének ránk...

Nem volt könnyű elfogadnom, amikor ego-m igyekezetével ellentétben működésbe lépett ez a védekező mechanizmus, mert nem egyszer abban nyilvánult meg, hogy szó szerint hülyét csináltam magamból.

:)