nem tudom, nyilván nem minden szavazóra igaz, hiszen sokan családi tradiciók miatt, barátok hatására vannak egy-egy párt mellett.

 

szóval kiemelném, hogy az előbb rosszul fogalmaztam, én most nem arról beszélek, hogy a két tábor között mi az alapvető különbség, hanem arról, hogy én milyen különbségeket látok politikusok között... hogy mitől lesz valaki szimpatikus illetve kevésbé szimpatikus.

 

mivel nem vagyok hivő, nem hinném, hogy tudnám a tutit, tudnám mi a helyes helytelen, nem hiszek abszolut igazságban, azt gondolom, hogy sokfajta erkölcsiség létezik.

 

szerintem már ez valami alapvető pszichológiai különbség, hogy valaki hivő alkat-e vagy sem. és mintha valahogy ebből fakadna az egész.

 

innen fakad tekintélytisztelettel szembeni ellenérzésem, az ironia és az önironia, a tolerancia szeretete, az empirikus gondolkodás kedvelése.

 

nekem nagyon fontos, hogy lássam, hogy egy politikus azért nem veszi nagyon komolyan magát.

 

de tudom, hogy sok SZDSZ-es szimpatizáns és politikus ennek az ellenkezője. Kis Jánost például sohasem kedveltem, mert annyira komolyan vette magát, meg az egész demokratikus ellenzéket körülvevő tekintélytiszteletet is utálom. és persze teli van az SZDSZ is olyanokkal, akik úgy hisznek a liberális elvekben, mint keresztények a jézusi tanitásban. és sokan egyáltalán nem toleránsak a másik oldallal.

 

de valahogy mégis az SZDSZ-ben legalább találtam egy-két figurát, akit kedvelhettem. Kőszeg, Pető, Kuncze, Fodor stb. meg a többi párthoz képest az egész pártnak volt egy ilyen lazább, oldottabb hangulata.

 

szóval én úgy érzetem, hogy náluk sokszor ott van a szájuk szélén egy önironikus mosoly, ellentétben  Áderrel, Pokornival, Kövérrel, akik viszont mindig olyan komolyan néznek, mintha meg lennének sértődve és mindig annyira de annyira komolyan veszik magukat. (az egyetlen kivétel, aki eszembe jut most hirtelen, Rogán, őt birom is emiatt)

 

na ennyit tudtam összezavgyálni, nagyon nehezen tudtam megfogalmazni, mert eddig ez inkább csak érzés szintjén volt bennem...