A tanítvány esetében már nem parancsok és "jobban teszik ha engedelmeskednek" működik. Akkor nem tanítványról hanem szolgáról beszélnénk. És még csak nem is a geniális fejéről beszélünk, akkor mi módon lehetne tanítvány?

Tény, hogy valóban utána (az evangélium után) forszírozzák igazán az engedelmeskedést. Pál levelei harsognak az engedelmeskedés elvárásaitól, kötelezéseitől, azért a szegény keresztényeknek igen nagyon bátraknak kell lenniük, ha ezt megkérdőjelezni mernék.

Hogy ma is látod érvényesülni az elavult módszereket teljesen igazad van. Mi emberek nagyon hagyományszeretők vagyunk, különösen akkor, ha ezt már gyerekkorunktól kezdve ránk kényszerítették.

A mennyei Atya kapcsán már nem "engedelmeskedés" vagy "engedetlenség" körül forognak a dolgok, az az értelem nélkül valóak szabályzására hivatott elvek. Itt már szellemről és lélekről beszélünk, amit nem lehet lefordítani "engedelmeskedés" vagy "engedetlenség" közötti ellentmondásra.

A mai tekintélyek közvetítik a leuralást azt másképpen megfogalmazva képviselőknek is, megint másképpen Isten szolgáinak is  nevezhetjük.