Hát, mert annyira hülyék. Apám nagy kutya imádó, csak pont azt szarja le, hogy mi jó a kutyának. Jó, nem hülyék...szeretem a szüleimet...de néha tényleg az agyamra mennek. Anyu nem egy nagy állatrajongó...megtűri őket, de idegesíti őt hogy takarítani kell utánuk. Mondjuk ezt megértem.

Apám meg 3 napig szarakodott a kutyaházzal, miközben tök hideg volt a kutya meg egy általam összeszkábált valamiben aludt. Alapból persze szereti a kutyákat meg minden, de nem igazán törődik velük és ezt nem is tudja magáról. Sőt ez a legnagyobb gáz, hogy ő még úgy érzi törődik velük. Vagyis ad nekik kaját meg kap a kutya egy kis simi-simit, mikor átmegy a kerten aztán ennyi. Persze a kutya így is boldog, mert ahhoz képest, hogy az utcán lakott ez is sokkal jobb, de...

 

Szóval, hogy a kérdésedre válaszoljak :-), azt történt, hogy anyunak írtam egy szemrehányó levelet, hogy ha már együtt lakunk és ők nem akarnak kutyát a lakásban (emeletes ház, aminek a felső szintjén én lakom), akkor nekem attól már soha életemben nem lehet stb. és ha így állunk, akkor keresek a kutyának egy normális gazdát. Aztán anyut mindig le tudom venni a lábáról egy kis hisztivel. De komolyan annyira nyomasztott már ez az ügy, olyan rossz kedvem volt, hogy nem tudok időt tölteni a kutyussal, mert szegény kint dekkol én meg későn érek haza. Nevelni is sokkal nehezebb, ha kinn van (mert nem lehet elkapni, ha rosszalkodik

;-)...és nem szeretném, ha egy neveletlen kutya lenne, mert az neki sem jó.

Szóval apámnak még nem adagoltam a dolgot, majd este lesz a szembesítés a tényekkel. Mindegy úgyis az lesz, amit én akarok...ha balhé árán is.

 

Érted, apám azt magyarázza nekem, hogy a kutyák úgy vannak teremtve, hogy jó nekik kint a hidegben. Most ez a kutya egy tacsó-németjuhász mix, tacsó szőrrel és csak kicsit nagyobb méretben. És tény, hogy szívós kis jószág, de miért te ne tegyük egy kutya életét kényelmesebbé, ha az nekünk semmibe sem kerül meg nekünk is örömet okoz? Még azt is kitalálta, hogy ne tegyünk semmi rongyot a házba, mert hogy az csak megszívja magát nedvességgel...úgy beszél, mintha valami szakértője lenne a témának, vagy mintha lekonzultálta volna ezt a kutyával, aki ezt tanácsolta neki. Apám már egy életre nagy hősnek érzi magát, hogy csinált egy izolált házat. Jó, ez jobb mintha egy lukas háza lenne a kutyának, de mit ér az izolált hát, ha egy nagy luk van az elején?

 

Na, mindegy...bocs, hogy itt ilyen hosszan meséltem neked a sztorit :-)...de egyszerűen olyan mérges voltam már apámra. Az előző kutyán egy hónapja halt meg szegény, aki bent lakott velünk (németjuhász)...panelban kezdte, aztán szerencsére nem lehetett kitelepíteni a kertbe, mikor ide költöztünk és most olyan jó, hogy felbukkant ez a kutyó és úgy ki voltam akadva, hogy ez most tényleg fixre úgy marad, hogy kutya bent nem lehet.  

  

Na, de leállítom ezt a regényírást :-))). Kiváncsi vagyok mit fog művelni nálam benn. Már tisztára elfelejtettem, hogy kell kutyát nevelni...olyan kis dinka...tiszta mocsok vagyok tőle minden reggel :-)))).

Na, lelépek dolgozni...köszi a türelmet :-))))))))))))))))))