"Aztán megértettem, hogy a semmi telve van tartalommal, a csend belső hangokkal, a magány a mindenség egységével. És ez valóban boldogság."

Igen. Ez a "semmi", nem az, az örömtelen kifosztott semmi, a nagy nulla, a vágytalanság véső stádiuma, ami után nem tudnak elképzelni semmit, mert nincs rá fogalmuk, jövőképük. Az ilyen semmi, ha célként tűzik ki, nem vezet sehová, kilép a viágból és mások számára értéktelenné, megfoghatatlanná válik. A Nihill maga. Míg a te "semmid", nem is semmi, hanem a minden, amiről az ember valaha is álmodott. Egy kis világegyetem, melyben minden benne van. A te "semmid", csak látszólagos semmi, kifelé, de arra is csak olyanoknak, akik saját mivoltuk okán a belső harmóniába el nem juthatnak. Mivel nincs részük az általad felsoroltakban, el sem tudják képzelni , mi lehet ez? Nem a te erényed lesz számukra, hanem hibád. És te mégis nézel rájuk derűsen mosolyogva, minha a világ legszebb bókját hallanád, mert oda be, abba a gyönyörű, bensődbe zárt világba, nem léphetnek be, az csak a tiéd. És azé, akinek adsz belőle, de fel kell hogy ismerje, mit kapott.