Kedves Ilona!

Csak egy picit teszek hozzá a magaméból, kiegészíteni, de nem azért mert a tiéd hiányos volna, hiszen így is kerek. Az én, énem egy részét adom hozzá, hogy nekem, még mit jelent.
A csendben is, ahogy révetegen befelé figyelünk, nem az a vágyunk, hogy ne legyen vágy, hanem derűs és bölcs mosollyal figyeljük szívünk dobbanását, ahogy szeretteinkre gondolunk. "Csak" a csend van magában, de nem az, az üres, néma csend, hanem telve van örömteli gondolatokkal, emlékekkel, szeretettel. Mások lehet, hogy nem is tudják, "mi bajunk van", tán picit furának, sőt lehet, hogy bolondnak tartanak. Talán ez is a boldogság egyik definíciója.

guzmen