http://www.hungary.indymedia.org/cikk.shtml?x=32382:


Megelőlegezett bűnbocsánat

csütörtök, 2006. október 5. Valko

Olvasom ám a Magyarország legnépszerűbb napilapját idézőktől:

"Álszentek összeesküvése
Népszabadság, Radnóti Sándor, 2006. szeptember 23.
A magyar politikai színpadon ma egy olyan véres bohózat megy, amelynek majd minden szereplője Tartuffe. Egy valaki azt mondja: hazudtam, de ezentúl nem akarom ezt tenni. Erre aztán mindenki ráront: hazug, hazug, "beteges hazudozó", ő maga mondott igazat arról, hogy hazudott. A játszó személyek közül ő az egyetlen, aki hazudik - hiszen tőle tudjuk."

vagy (mely cikk itt, az indymedián is megjelent):

„Ami elválaszt a jobboldaltól
Magyar Hírlap, Ungváry Rudolf, 2006. október 4. Gyurcsány lemondásával Magyarországon nem oldódik meg semmi. Ettől ugyanis a jobboldal jelentős része nem változik meg, és ez nagyobb baj, mint az, hogy a baloldali miniszterelnök bevallja, hogy hazudott, a jobboldali ellenzék vezére, potenciális miniszterelnök pedig azt hazudja, hogy sohasem hazudott.”

Na de álljon meg a menet!

-------------------------------------------------------------------------

Ki kell írnom magamból. Közölnöm kell, sajnálom.

Úgy látom, beindult az MSZP-SZDSZ-féle propagandagépezet, az ideológiateremtő sajtómutatványok nem kevéssé kifinomult, ügyes cirkusza. Jobboldali lúzerség, hogy nincs egészséges ellensúly, de így a lúzerség tényénél sokkalta nagyobb baj, hogy a (nem kognitív értelemben) kritikus tömegre építő demokratikus rendszerben ez megállíthatatlan fegyver, jelen esetben a Gyurcsány Ferenc-féle áldemokrácia leghasznosabb eszköze. Magyarán: hiába, hogy hamis, elfogult, csúsztató megannyi érzelgés, félek, elég rafinált tárgyalásmódú ahhoz, hogy előbb-utóbb kritikussá nőjön azok tömege, akik elhiszik, beépítik, elkönyvelik, eredetét elfelejtik, csak a biztos tudat marad a helyén, s kétely nélkül lesz szajkózható akármikor, ahogyan azt láthatjuk az „Orbán Viktor tehet róla”-jelenségben is, vagy szép példáit érhetjük tetten e cikk közepe táján: http://index.hu/politika/belfold/0927gyf/

Egynémely dolgot alapvetően tisztázandónak érzek.

Akkor nézzük:
"hogy a baloldali miniszterelnök bevallja, hogy hazudott"
Itt bukik le az egész cikk („Ami elválaszt a jobboldaltól”). Fegyelmezett logikával és alapvető fogalomismerettel rendelkező ember nem nevezheti tiszta lelkiismerettel BEVALLÁSNAK, amit a miniszterelnök tett. De egyre inkább az az érzésem, sikerülni fog elég sok embert meggyőzni az ezerszeres (akár mellékes) elmondással, elegendő ember fejébe beleoltják ezt a hazug mémet. Amit az ember sokat hall (pláne ha elfogult), azt el is hiszi.

Most akkor most fogalomtisztázás, és kéretik a logika élén próbálni meg a következőket:
A BEVALLÁS gesztus, mikor kiállsz, vallasz, és vállalod AZOKAT a következményeket, melyek a veled szembenállókkal közös értékrended (vagy állítólagos új értékrended!) alapján tettedből következnek. Véletlenül sem nevezhető BEVALLÁSNAK, ha HAGYOM KITUDÓDNI az igazságot, aztán hirtelen a hős bűnvalló pózába vágom magam. A miniszterelnök egyszer mondott igazat, fél éve, zárt ajtók mögött a sleppjének, aztán együtt hazudtak tovább ugyanúgy, de előbb még választást nyertek ezzel. Most kiszivárogtat. Ha nem ő, még rosszabb. Kiszivárgott. Lebukás után igazat mondani NEM beismerés és NEM felvállalás. Egyébként ezt annak nevezni már magában hazug fogalmi ügyeskedés, hagyjuk hát az „ő most van megtisztulóban és lehet hinni neki” próbálkozásokat egyszer s mindenkorra, ha lehet. Meztelen a király. Ahogyan Gyurcsány Ferenc beismerésnek állítja be lebukását (ez hazugság), azzal a saját hazudozástól való megtisztulásáról hazudik, ez már metahazugság, mégpedig olyan rafinált, hogy az ország ijesztően negy része látszik bólogatni hozzá. Orbán Viktor elmehet kisinasnak még a „sosem hazudtam”-jával is, mellyel egyszerűen csak megmarad abban a szerves rendszerben, mellyé közéletünk sajnálatos módon fajult az utóbbi 16 évben (koránt sem csak az ő hibájából, sőt, nekem itt még lenne egy sőtöm, de lenyelem), nem kezd őrült sebészként kaszabolni, nem lép ki a gyurcsányi féligazságok, egybemosások, álbevallások, szellemi ámokfutóhoz méltó elrelativizálgatások kaotróp súlytalanságába. A miniszterelnök ide szorult ki saját hazugságrendszere tarthatatlanná válása miatt (sajnos nem hiszek belső indíttatású megtisztulási kísérletekben a politika terén), s látjuk, ahogyan ez a jelenség új helyzetben újat hozott ki kis társadalmunkból, gyanús hát, hogy mégiscsak új a nap alatt, olyan minőségi változás, mely már majdnem kritikus tömeg zsebében nyitja ki a bicskát. Ahogy egy tanult ismerősöm fogalmazott: most próbálják lenyomni a torkunkon, hogy ez után mindent le lehessen nyomni a torkunkon…

Nem akarok védeni egyetlen politikust sem, de úgy gondolom, a mostanában annyit emlegetett "összemosás" valóban összemosás, ezért írásomban a továbbiakban látszólag Orbán Viktort védő mondatokat fog fellelni a türelmes olvasó, melyek azonban kizárólag arra a mellébeszélésre tett ellenhatások kívánnak lenni, melyet a kormánybarát sajtó egyre dömpingszerűbben enged meg magának, s melyet (e sajtó súlyát ismerve) igen veszélyesnek tartok. Hozzáteszem ugyanakkor, hogy elfogult ember vagyok (nem épp balra), ezért nem várom el senkitől, hogy több jelentőséget tulajdonítson a leírtaknak, mint egy véleménynek akármelyik utca akármelyik emberétől.

Az a hazugságRENDSZER, amit az MSZP gyártott le másfél év során Gyurcsány Ferenccel az élen, ÉS ennek kiderülési körülményei véleményem szerint unikálisak a rendszerváltoztatás utáni magyar politikában. Oly nagy kaliberűek és horderejűek, hogy azt állítom, az összes többi politikus csak füllentés kategóriában indulhat e mellett. Ilyet még Orbán Viktor sem hazudott soha. Ezért nagyon veszélyesnek dezinformálónak, összemosásnak, a tisztánlátást zavarónak ítélem a bal felé (vagy jobb ellen) elfogultak "mindenpolitikushazudikám!!!" című verbális játszadozását.

Mert az ügyet nem a hazugság ténye fújja ekkorára! Eddig is tudtuk, hogy a politikusok hazudoznak, és valószínűnek tartom, hogy a politikai hazugság, mint műfaj, azóta virul, mióta ötszáznál nagyobb létszámú csoportokban él az ember. De tessék már látni, hogy ez jelen esetben nem lényeg! A miniszterelnököt védő média újra és újra erre a mezőre rángatja vissza a témát, holott itt – értelmetlensége miatt – tárgyalhatatlan. A hazugság kalibere(1), a pazar bizonyítottság(2) és a várható következménynélküliség(3) az, ami elviselhetetlenül felháborító, s ezt színezi tovább az az orcátlan hozzáállás(4), miszerint (szándékosan hamisan értelmezett!) beismerésem után megelőlegezem magamnak a bűnbocsánatot, kitalálom a penitenciámat és magabiztosan másokra oktrojálom, hogy úgy csinálják és asszisztálják azt végig mások is velem, ahogy én azt elképzeltem. Ez a 3+1 így, csokorban unikális.
Mindezt egy olyan hazugságból való lebukás után, ahol nem kis koalíciós stratégiákról, honvédséghez való hozzáállásról, bevételi stratégiákról volt szó (mint az Orbánnal kapcsolatos példálózások ezeket szajkózzák, s melyek bocsánat, de ehhez képest pitiáner dolgok. Itt az egész ország globális helyzetéről szóló gyökeres valótlanság-állításról volt szó, miből következően az egész program volt LÉNYEGILEG hazug, márpedig demokráciákban programokra kapnak felhatalmazást politikai csoportok. Ennyit a legitimitásról, már ha nem jogi értelemben használjuk a szót.

Ne vonjuk nagyvonalúan egy kalap alá az ígéret be nem tartását és a hazugságot sem, jóllehet egyik sem szép dolog. Az egyik a jövőről szól, és visszamenőleg válik igaztalanná egy állítás, a másik a tényszerű jelenről szól, és már kimondása pillanatában bűnös. Nem bizonyítható, hogy Orbán Viktor már szavai kimondásakor tudta volna ’98-ban, hogy márpedig ő koalícióra fog lépni a kisgazdákkal (mondjuk). (Kis beleéléssel el tudom neki hinni, hogy ha kormányt alakíthatott volna nélkülük, nem tette volna…) Gyurcsány Ferenc azonban nem hogy megszegte kampányígéreteit, de fényesen rá is bizonyosodott (és ez a lényeg!), hogy már a kimondásban sem volt tisztességes szándék hosszú-hosszú kampányutak során. Azonkívül az ország (akkori) jelen állapotról is ordító valótlanságokat állított, ez pedig maga a HAZUGSÁG. Rábizonyítva.
Orbán Viktorra nem lehet hazugságot BIZONYÍTANI. Ezzel korántsem akarom védeni politikai stílusát, sem olcsó kibúvót kínálni a mellette érvelőknek, de az egész helyzet jellegének helyes megértéséhez nézetem szerint ez feltétlenül hozzá tartozik. Hogy a bizonyítottság ténye miért alapvető jelentőségű a helyzet megítélésében, a tekintetben nyilatkozzék egy képzett jogász. Mi az ártatlanság vélelmének jelentősége túl azon, hogy jó fejek vagyunk a közjogban.

Talán triviális, talán téves amit leírtam. Minden esetre bizonyára korrigálható.
Valko


-------------
F