Igen, ezt úgy fogalmaztam meg, hogy észnélkül sokkal okosabb vagyok, ha érted, mire gondolok. Isteni énünk sokkal bölcsebb, mint az ego-énje. Könnyű ezt kimondani, de nehezebb ebben az állapotban megmaradni. Számomra ezért olyan fontos a szeretet, mert az nem mérlegel. Szeretek ebben az állapotban maradni, mert oldja a félelmet, a görcsöket, rossz beidegződéseket és közelebb visz az igazsághoz. Nem ahhoz, amit az emberiség évezredeken át olyan sok tudománnyal, törvényekkel, elvekkel megalkotott.

Szerintem, amikor az ember elkezd gondolkodni, miért is teszem ezt?, akkor esik ki az isteni igazságból. Tekintélyeket gyárt, az igazát erőlteti a másikra...

A tudattalan elfojtások igazi rombolást tudnak az emberben végezni. Ami a katasztrófa, hogy sokszor nincsen tudatában tetteinek mozgatórugójával. Ezeket a belső elfojtásokat nem tudom, hogy mennyire lehet, vagy inkább szabad belső önuralommal korlátozni, hiszen, ezek mély belső indulati szinten működnek, és az embert iszonyatos erővel feszítik.

Az önzetlen magatartás erőltetése önmagunk ellenére... ilyet nem szabad tenni.