Rosszul azonosítod a hozzászólásomat.

Erre a gondolatodra:

"A boldogság akkor a legértékesebb, ha teljesen egyedi, pótolhatatlan, egyszeri, és legnagyobb, legmélyebb vágyunkat testesíti meg. Valamint ha megszereztük, ám valami folytán mindörökre elveszítjük."

 

ezt mondtam:

"Az egy dolog, hogy nem feltétlen azonosítom a boldogságot az ember legmélyebb vágyának kielégítésével. Ha ez a legmélyebb vágy valójában testi indulat vagy kívánság, vagy azoknak egy összetett kombinációja, még a leghatékonyabb teljesítésük sem feltétlen a boldogságot jelenti. A vágyaink kielégítése inkább elégedettséget jelent, mivel a boldogság inkább egy lelki és szellemi összhangnak a jele. Azért látni sok olyan pozícióval és javak bőségével rendelkező illetőt,. akinek mégis hiányzik a boldogság az életéből, mert a boldogság nem a vágyak teljesülésével azonos hőfokú dolog."

 

Ebből következik az a fajta múlandósága a boldogságnak amit éppen felemlegettél, mert a test kívánságai teljesülésükkor megszünnek és a hozzá kapcsolt boldogságot "ám valami folytán mindörökre elveszítjük"

 

A továbbiakban inkább más boldogságra akartam utalni mint a test vágyainak kielégítéséből adódó boldogság érzete.

 

Annak örökös hajtogatásával hogy a boldogság nincsen szenvedés nélkül, mi egyebet szeretnél kifejteni azon kívül, mint hogy a szenvedés a boldogság sajátja, és hozzá vezető útja? Vagy tán mégis látsz boldogsághoz vezető utat a szenvedésen kívül?

 

Ha te a koromsötétben az alma nevére és nem az ízére vagy kíváncsi akkor persze előtte azt meg kell ismerni. Amiről azonban beszéltem, az az, hogy alma íze sötétben is olyan mint világosban, függetlenül attól, hogy tuod-e a nevét.