"Én pedig azt állítottam, hogy nem csak a boldogság átélése, tapasztalása szükséges ahhoz, hogy tudjuk, boldogok vagyunk, de valamikor előzetesen meg kellett tapasztalnunk a szenvedést is. Mármint azért, hogy a boldogságot kellőképpen értékelni tudjuk, és hogy egyáltalán be tudjuk azonosítani, hogy az, ami."

"A boldogság akkor a legértékesebb, ha teljesen egyedi, pótolhatatlan, egyszeri, és legnagyobb, legmélyebb vágyunkat testesíti meg. Valamint ha megszereztük, ám valami folytán mindörökre elveszítjük."

A hozzászólásom lényege ez volt. Most nézd meg megint, te mit írtál rá válaszul. Biztos, hogy nekem válaszolsz?

Mert te ezt írod: "Éppen ezért rossz irány a szenvedés megtapasztalásának kérdése mert a szenvedés sem a boldogsághoz vezető út sajátja, hanem éppen az attól elszakító folyamat jele. Számomra nem világos, hogy miért akarod a szenvedést a boldogság osztályrészévé tenni, mert a te képleted alapján minél inkább kínlódik valaki annál inikább képes a boldogság értékelésére"

Én sehol nem írtam, hogy a szenvedés a boldogsághoz vezető út sajátja, és azt sem, hogy a szenvedés a boldogság osztályrésze. Azt írtam, hogy ahhoz, hogy a boldogságot kellőképpen értékelni tudjuk, valamint, hogy egyáltalán fel tudjuk ismerni, be tudjuk azonosítani valamikor előzetesen, életünk során meg kellett tapasztalnunk a szenvedést is.

Írtam szépen, hogy a koromsötétben, akár körtét, akár almát adok neked, csak valamilyen előzetes tudás alapján tudod felismerni, hogy melyik-melyik. Ha nem volna előzetes tapasztalatod, akár mangót is adhatnék, ráfogva, hogy alma.

Én erről írtam.