"Tehát a boldogságról azt mondom nem egy cél, hogy elérjük, és megtudásához sem kell más dolgot előbb megtapasztalni, mint ami. A boldogságot élni kell, és nem elérni, az élet teljességével együtt jár annak boldogsága."

És azt honnan tudod, hogy amit élsz, az a boldogság, ha nem szereztél ismeretet, tapasztalatot a boldogság és a boldogtalanság, szenvedés közti különbségről? Mert lehet, hogy amit te boldogságnak hiszel, arról kiderül a számodra, hogy nem az. Nem más erőlteti rád a felismerést, hanem magadtól jössz rá.

"Az almának érzed az ízéd ha beleharapsz, és nem kell ahhoz előbb szenvedned, hogy az ízét egyáltalán érezzed."

Ha koromsötétben adok neked almát, akkor miről ismered fel, hogy almát adtam neked és nem körtét? Előzőleg ismerned kellett a körte ízét is, meg az alma ízét is. Ha körtét adnák koromsötétben, és azt állítanám, hogy alma, honnan tudnád, hogy körte? No, ilyen tapasztalati felismerés szükségeltetik a boldogság és szenvedés megkülönböztetéséhez is.

Tehát nem állja meg a helyét az az állításod, hogy

"Tehát a boldogságról azt mondom nem egy cél, hogy elérjük, és megtudásához sem kell más dolgot előbb megtapasztalni, mint ami."