(Idézet: "Nincs egyetlen virág sem, amely hibátlan és tökéletes volna. Valamilyen szempontból mind hibás, néhány példa..." emlékszel?)

Hogyne. Meg ezt is írtam hozzá.

„Valamilyen szempontból mind hibás, néhány példa. Ha szép, akkor lehet büdös, ha kellemes illatú, akkor lehet ronda is. Mindegyiknek van olyan tulajdonsága, amely ellenpontozza a virág "erényeit".

Meg ezt is: „Én sem azt próbáltam neked bizonyítani, hogy a virág úgy hibás, hogy nem a rendeltetésének megfelelő, ha szépsége mellé büdös. Hiszen, eredetileg ultraviola tartományban volnának színei is, mert a rovarok ebben látnak jobban. Csakis szubjektíven, ami számunkra kellemes és kellemetlen tulajdonsága, együtt, ahogy van, szép és büdös, mint a rózsa és a tövise. A rózsa sem tökéletlen, mert tövise van, hanem illata és szépsége számunkra kellemes, míg tövise kellemetlen tud lenni. Persze, hogy csak a számunkra, hiba, hogy a rózsának tövise van és a virág büdös.”

Meg ezt is: „Az alapgondolat az volna, hogy egyik sincs a másik nélkül, mint ahogy boldogság sincs szenvedés nélkül, és öröm sem bánat nélkül. Ahhoz, hogy értékelni tudjuk a boldogságot és az örömet, át kell élnünk a szenvedést, és a bánatot is.”

Amit te levezettél az nagyon szép, nagyon jó levezetés, vegytiszta, Objektív megközelítés alapján. Amit te levezettél, az volna az elérendő állapot, a gyakorlat azonban messze nem ilyen. Sajnos még nem tud így működni. A boldogság-szenvedés, öröm-bánat sohasem objektív, hanem szubjektív, és relatív. Nem biztos, hogy a boldogság ugyanaz neked, mint nekem. És a felismerés, az abból fakadó tudás, és ahogy az előzőekben is írtam kellő értékelés is a boldogság velejárója. Ahogy Barátocska is írta, nekem is van ilyen gyermekkori képem, akkor örömtelennek, boldogtalannak éreztem, ma visszatekintve, már egy boldog gyermekkor rajzolódik ki a mai ismereteim fényében.

Még egyszer, a boldogság egy szubjektum, érzelem, érzelmi állapot, mely az örömteli események sorozatából, túlsúlyából áll. Lehetnek mellette, vele, szenvedéssel teli időszakok. Van úgy, hogy magában, de legtöbbször a szenvedéssel együtt, összességében az állapotunkat boldognak határozzuk meg, az adott időtartam alatt. Tarthat rövidebb-hosszabb ideig. Ám, ha csak önmagában létezne, mint ahogy te gondolod, akkor nem lehetne felismerni, hogy van-e nála jobb, vagy rosszabb állapot.