katha
Reggelek
 

- losangelnek

A falakról csak az itt felejtett emlékek köszönnek rám,
Mosolyra húzódik a száj,
Ismerőst köszönt szemem.
Most
Nem kérdezem szeretsz- e Kedves,
e szó él e irántam benned
nem kutatok kincseket
és nem kérem, hogy maradj velem,
hisz csak sétálni megyek.
Gondolataimban fogom kezed,
S, a lámpák zöld fényében fedezem fel tested.
Itt vagy velem.
Minden tégla jó barát,
Pereg a vakolatmagány.
Elsuhan néhány kabát
- mert hűvös még a reggel
rám néz egy morcos gyermek
érinteném akár téged.
Vagy lennék én az a konok kis arc!
Hogy büntetlen szorongassalak
Karodhoz bújhatnék, hogy megvédj.
Arcom hideg bőrén magammal vinném illatod.
Itt a zebránál ketten állunk meg
S, most felnézek rád,
Arcod még őrzi álmát,
Fáradt ébredésed nekem ajándék.
Mert egy pillanatra gyermek lettem,
Így lopva perceket
Hogy, elesett vágyam felsegítsem
Most ne kérdezzem szeretsz- e Kedves,
Ne fájjon, hogy nem jössz el,
Ne féljek a nélküled töltött holnapok zajától.
Oly sokszor sétáltam már itt!
Ujjaim simogatják az épületeket
Így felejtem a falakon emlékedet.
Hogyha erre járok ismerősként köszönjenek rám.
Válaszoljanak a kérdésekre
Mit csak nekik súgtam meg,
Mert te nem hallhatod sohasem.
Így leszek újra meg újra az a gyermek,
Egy kócos kis ember,
Kinek fogod kezét óvodába menet.
A zebránál mindig nézhetlek,
Hogy, enyém legyen az első mosolyod.
S, lehetek boldog, mert karod megóv.
Biztonságot álmodva rólad.
De most
Csak sétálok egyet.
Szeretem ezeket a hűvös reggeleket.