Miért? A szenvedés összekapcsolása a boldogsággal nem elég fura? Sőt mindenkinek az a normális?

Van akit éppen a szenvedés tesz boldoggá, akár önmagáról, akár másokéról van szó. Ez például a legteljesebb összekapcsolása ennek az elméletnek. A vallások sem nagyon igyekeznek ezt cáfolni, a kereszténység élen jár Krisztus szenvedéseinek a mintájával, a buddhizmus pedig mindenben a szenvedést látja ha egy picit is megmozdul az ember, a hitetlenek pedig gyakorolják mások szenvedései által elérhető boldogság minden verzióját.

Amiről pedig ezzel szemben én beszélek, ott a boldogság nem a szenvedéshez, hanem a szeretethez és annak megéléséhez kapcsolódik.