Sorozatos példákat írtál a dolgok szubjektív megítélésének és értékelésének folyamatáról. Attól, hogy egy virág büdös, csak neked jelent tökéletlenséget, a virág attól még tökéletesebb mint gondolnád.

Akkor gondolkodunk rossz hasonlítgatásban, ha olyan dolgot kérünk számon valamin vagy valakin, ami annak nem tulajdonsága, vagy nem képessége. A büdös virág akkor tökéletes és teljesíti saját lényegét, ha nem illatos. A baj a hasonlítgatással emberek között is rosszul működik. Egy kovács például nem attól tökéletlen hogy a főzte ténylegesen ehetetlen, hanem attól tökéletes, amilyen kardot vagy kerítést kovácsol.

Állandó baja az embereknek, hogy mások akarnak lenni, mint amilyenek. Egy alma soha nem tud boldog lenni körteként. A körte ugyan boldog, mert ő nem akart alma lenni, és körte lett belőle, a féreg sem rágja. Az alma azonban más akar lenni mint ami a lényege, mert megkívánta a körte boldogságát, ezért meg akart változni. Pont ez a folyamat teszi azonban boldogtalanná. A körte tápanyagait eszi, a körte napfény mennyiségét igényli, még ha mindazokat meg is kapja, boldogtalan marad. Miért? Mert a lényege az alma. Ha azonban észreveszi, hogy boldogtalansága oka nem a körteség hiánya, hanem mert egészségtelen és féreg rágja, akkor a féreg eltávolításával valóban boldog lehetne tartósan.