Nem olyan, sőt mint ahogy a halál sem ellentéte az életnek, hanem eredetileg annak befejeződését hivatott a maga idejében elrendezni. Tehát a halál nem kíséri párhuzamosan az életet - mint annak negatív része, hogy legalább akkora rangja, munkája, folyamata lenne, hogy ellentétként minősítsük, csak a legvégén befejezésképp jelentkezik. Hogy valakinek egész életét nem a halál, de a haláltól való félelem végigkíséri, az már nem valós folyamat, hanem a képzelet által létrehozott aggodalom, amely célja a döntéseink és cselekedeteink befolyásolása.

A boldogságról tehát azt gondolom, hogy az nem cél, hanem a teljes élet velejárója. A boldogságot nem elérni, hanem élni kell. Ha azonban életünk korlátozásai és terhei olyan erősek, hogy miattuk a boldogság átélése ellehetetlenül, törekedni kezdünk utána, célnak tűzzük ki a boldogság elérését, a hozzávezető utakat kijelöljük, és akik azokat megfogalmazzák számunkra tekitélyként kezeljük.

Mint mondtam a szenvedés, a fájdalom, a bánat nem az élet tevékenységének kifejeződése, hanem pontosan annak az akadályozása. Fájdalmat és bánatot teremtünk azzal, ha valakinek az életét, testi épségét, lelki és szellemi kibontakozását akadályozzuk vagy egyenest lehetetlenné tesszük, ha szabadságától megfosszuk, és élettevékenységeinek üzemszerű elvégzését megbénítjuk.

Jól mondom. A szenvedés nem a sors, a karma vagy valamilyen spirituális büntetés vagy nevelés része, hanem jórészt saját tudatlanságunk, figyelmetlenségünk és félreértéseink eredménye, amely folyamatos összeütközést és konfliktust teremt a környezetünkben, sérelmeket, fájdalmat és bánatot teremtve magunk és mások életében.

Aminek okai tehát nem a csillagokban vagy az előző életünkben, hanem saját magunkban rejlik. Nem egyedül önmagunkban van minden probléma oka és a megoldás kulcsa, hanem mindannyian részesei vagyunk annak a folyamatnak, amely a megértés hiánya miatt inkább csak egymás életét korlátozó falak és nehézségek megteremtését eredményezi. Saját megértésre vonatkozó lépéseink elutasítása a saját lapátunkkal való hozzájárulást jelenti a közös terhek létrrehozásában, konfliktusaink növelésének.