"na és mi van a rózsa tövisével ami már Takarítótól is kérdeztem vala:-)?"

Pont azért írtam a mondatot úgy, mert én értettem, (szerintem :-)), hogy te mire gondolsz.
Rögtön kontrázott, és a 3795-ben válaszolt rá, mondván, ez egy szubjektiv dolog, vélemény.

Hát persze, hogy az! Sőt nemcsak szubjektiv, hanem relativ is. Ad egy, kinek, hogy?
Ad kettő, mihez képest? Sőt, ha megkaparjuk az egészet, akkor hiába írja, hogy csak a rózsának van tövise, a többi virágnak nincs. Nincs egyetlen virág sem, amely hibátlan és tökéletes volna. Valamilyen szempontból mind hibás, néhány példa. Ha szép, akkor lehet büdös, ha kellemes illatú, akkor lehet ronda is. Mindegyiknek van olyan tulajdonsága, amely ellenpontozza a virág "erényeit".

Erre irányult a példád, ugyanígy a boldogság is csak akkor létezik, ha van ellentéte, mondjuk a szenvedés. Vagy az örömnek a bánat. Hogy szubjektiv-e? Persze, hogy az! Miért, melyik érzelem nem szubjektív, ha már takaritó így felvetette? De teljesen mindegy, hogy szubjektív és hogy milyen mértékben az, a reláció akkor is létezik, mert az különbözteti meg mástól. Kell hogy legyen ellentéte. Egyszerűen, ahonnan, ahová tartunk. Elérendő, és elkerülendő.