Kónya Gábor
De jó lenne...

 

de jó lenne ha minden fehér
és fekete volna - a hóban nyomokat
csak nyomokban hagyva láthatatlan
mezőkön feküdni hanyatt
csillagokat csak úgy nézni
a szemeidben kozmoszt vélni
mélyen álomba zuhanva éjjel
álmodni a sötétséggel
kapukban vágyakozva
te rád várva
ráköszönni a távozókra

 

de jó lenne ha minden sárga
és bíbor volna - ha a föld és ég
egybefolyna valahol a horizonton
egy ponton ahol
a végtelenek találkoznak
ahol vége a világnak
néha mégis a napba nézni
ámulatból feleszmélni
zuhanni a fénybe
maradni
ha menni kéne

 

de jó lenne ha minden zöld
és kék volna - szélben állva
várni vonatokra amiről valaki
talán leszáll egyszer
nagy bőröndökkel kezében
merészen tavaszt hinni a télben
egy tó partján ami Sehol van
szavakat tudni sehonnan
hallani egy hangot a zajban
hinni süketen és vakon
élni végtelen
és meghalni nagyon