Szerintem nem az volt az ÚJ, hogy szeressétek egymást, mert ez eleve az Ószövetségben is benne volt. Az új, a minden emberre való kiterjesztésre áll, akik tiszta szívükből imádják istent. Eredetileg a felebarát, zsidó nemzetiségű személyt jelentett, másokkal kapcsolatban nem kellett alkalmazni. Jézus idejére, Isten elérkezettnek látta az időt arra, hogy a szeretetét más népekre is kiterjessze. Tette ezt azért mert látta, hogy sok esetben nem a saját választott népe szereti őt igazán, hanem éppen olyan népek, akiket régebben pogánynak tituáltak. Az alábbi versidézetek ennek szép példái.

Máté 15:22-28: „És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltott: "Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!" Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérték: "Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik." De ő így felelt: "Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz." Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: "Uram, segíts rajtam!" Jézus erre így válaszolt: "Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak." Az asszony azonban így felelt: "Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak." Ekkor így szólt hozzá Jézus: "Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!" És meggyógyult a leánya még abban az órában. "

Az általad beidézett versek is azt bizonyítják, hogy az első századra az izraeliták zöme ismét elfordult Istentől. Itt egy versidézet melyet jézus is idézett Észaiástól:

Ézsaiás 29:13- „Így szól Jahve: Mivel ez a nép csak szájával közeledik hozzám, és ajkával dicsőít engem, de szíve távol van tőlem, istenfélelme pedig csupán betanult emberi parancsolat”

A kor istentelenségét bizonyítják a versidézetek, de hogy Isten Szavát, a Bibliát el kéne vetni, azt nem. Éppen azt kellett volna követniük és nem emberi hagyományokat