A vita már régóta minden tárgyaláson megoldásokhoz vezet. Kivéve gyarló és kocsma emberek között, ott pofozkodáshoz. Azonban nem illik annak alapján megítélni egy egyébként kiváló műveletet.

A tapasztalat tehát igazol és bizonyít.

A kereszténynél nem az istenben való hit vak, hanem az írátudók által előadatt életvezetési elvek, az erkölcsi megítélések, az igemagyarázók elismerése, és az istenről alkotott képek lehetnek vakok. Ami annyit tesz, hogy a keresztény mindezeket saját tapasztalat és igazolás nélkül tekintélyalapon hiszi és fogadja el. 

A keresztény istenhite többnyire már valamilyen átélésen, megtapasztaláson alapszik, tehát nem vak istenhitről van szó. Hanem az összes többi vakságról, a jó és gonosz megkülönböztetéséről, az igaz és hamis összezavarásáról, az értékek és lényegtelen dolgok fejreállításáról stb.