Sajnálom, hogy egy gondolat igazságát csak akkor engedi valaki elfogadni, ha a közló személy tekintélyt vívott ki az életével is.

Pedig nem így van. Nietzsche gondolatai akkor is értékesek, ha személyére tekintve akárkinek kifogása merülhet is fel. Márpedig azt a holt isten bálványt, amit a korabeli egyház magasra emelve tisztelt és hirdetett, amely cselekvőképtelen volt, amely senkinek az életében képtelen volt megnyilatkozni, amely mindaddig hivatalosan megtapasztalhatatlan és bizonyíthatatlan volt, amíg meg nem hal az ember, és egyedül hit által csak képzeletben volt elfogadható és megismerhető kiválóan leleplezte.

Nem csak a holt isten megfogalmazásánál azonnal ki kell akadni, hanem látni kell, hogy miről beszél valaki.

Természetesen nem azt mondom, hogy ő hívő volt, hanem azt, hogy azt a holt istenképet nem fogadta el, amit a korabeli egyház nyújtott.