Azt találom nehéznek a biblikusokkal való vitában is, hogy az élet kiinduló alapjának tartják a Bibliát. Holott egyáltalán nem az, mert annak alapja az Istennel való kapcsolat kialakítása volna. Ahogy Jézus mondja, ha a szőlővessző a szőlőtőkén marad, akkor terem sok gyümölcsöt. A szőlőtőke, amikor ezt Jézus mondta, nem a Biblia volt, hiszen az még 300 évig váratott magára, azon túl is csak kiváltságosok kezében volt járható ismertető anyag, hanem a személyes kapcsolat Isten szellemével.

Istennel való kapcsolathoz egyáltalán nem kell Biblia, hanem tiszta szív és őszinte odafordulás. Egész biztos, hogy jelzései nyilvánvalóakká válnak a hozzáforduló előtt. Jézus ezért azt mondja: boldogok a tiszta szívűek, mert ők az Istent meglátják. Adta feltételnek a Biblia ismeretet? Vagy a biblikusság mérőzsinórját? Szó nincs róla. És nem csak azért mert akkor még nem is volt Biblia, hanem azért mert az igazság nem egy könyben található meg, hanem az élet megélésében. Ha a Biblia lett volna mérőzsinórnak szánva évezredekre, akkor azt minimum egy tanításban fémjelezte volna.

Másik tévedés azt hinni, hogy élet kulcsa van a Bibliában elrejtve, és ezért azt sokan élethosszig is tanulmányozni képesek. Holott az élet kulcsa a szívben van elrejtve, ha valaki igazán élni akar, igazán szívből kell tennie. Egyetlen iromány volt Jézus idejében köz kézen. az a Mózes és a próféták könyve, de Jézus attól is elszólított mindenkit. Azt mondta, tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek azokban van az örök életetetek. És nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen. Mit mond tehát? Térjen meg az ember az írásoktól a vele való személyes kapcsolathoz.

És ez a Bibliára egy az egyben vonatkozik.