Nem az Isten hagyja, hogy az ártatlanok szenvednek, hanem mi magunk hagyjuk, sőt mi magunk okozunk szenvedést nekik, ráadásul ehhez Isten segítségét kérjük.

Nekünk kell odajutnunk, hogy ezen változtatni akarjunk, aztán oda, hogy ezen változtatni képesek legyünk.

Minden örömet és szenvedést annak kell megköszönnö, akitől az jött. Ha embertől, akkor neki, ha Istentől, akkor neki. A bizonytalanság ebben csak addíg áll fenn, amíg Istennel a közvetlen kapcsolat ki nem alakul.

Hogy egy kialakul rossz helyzetben kinek mennyi a saját része, azt nem lehet a helyzet tisztázási szándéka és a helyzet feltárása nélkül megérteni, csak találgatni. Tehát egy helyzetet meg kell érteni, ráadásul valódi megoldás is csak akkor születhet a kialakult rossz helyzetre.