...

„A kereszténység súlyos hibája az, hogy minden sérelmet büntetésként állít be…”

Ez valóban hibának tűnik, hiszen értelmetlennek tűnő lelkiismeret furdalást okoz az emberekben. De mindannyian különbözőek vagyunk. Ami az egyik embernek bántás, az a másiknak természetes. Általában az érzékeny lelkű embernek elég, ha ránéznek, máris olvas a másik tekintetéből, a másik pedig érzéketlenül keresztülgázol embereken. Mindig is azt hangsúlyozom, hogy a Bibliába minden embernek bele kell férni. Nem csak neked íródott. Az ember természetesen a maga szemüvegén keresztül látja a világot és értelmetlenül nézi, hogy ha valami neki természetes, az másnak miért nem.

Az, hogy „nincs különbség ártatlan és bűnös között”, nekem természetesnek tűnik. Annyiban, amit szintén mindig emlegetek, hogy nekem a másik is ugyanúgy fáj, mint a magam bűne. Nekem hiába nincs, nem élhetek elkülönülten és megelégedettséggel és bár segítőkészséggel az igazi bűnösök felé, de mély átérzés nélkül legfeljebb csak észt oszthatok, de lelki megoldást kapcsolat nélkül nem. Igazán nem is tudom, hogy létezik-e igaz segítség. Mert „azok”, akik ámokfutásukkal belehasítanak az életünkbe, érzéketlenek maradnak minden kapcsolatra és segítőszándékra…

Jézus –nekem úgy tűnik- hiába jött az igazak megsértőihez (bűnösökhöz)…

Talán jelzés ez arra, hogy vannak emberek, akikhez semmilyen eszközzel nem lehet nyúlni és nem is szabad…?... Tapasztalataim is ezt támasztják alá.