Az emberek nem retorzióval működnek, ha igaz, őszinte emberi kapcsolatokról van szó. Ha a cselekedeteidre kívülről jövően büntetés érkezik, akkor az nem volt emberi kapcsolat, akkor meg minek vágyni rá? De "megjavítani" a másik embert, megértetni a másikkal sosem fogod, hogy amit tesz, az nem szeretet... Ha nem értettek meg, akkor odébbállsz. Te tudod, hogy jó vagy és büntetést nem érdemelsz sehonnan sem, főleg nem a gondolatok, vélemények, önmagad miatt. Tehát két emeber kapcsolatában nem működhet a büntetés.

 

"Amikor az ember maga érzi már a következményei súlyát az" NEM "abból a felfogásból ered, amelyben elfogadta azt a cselekménysorozatot súlyos következménnyel (erős retorzióval) járónak."

...hanem egyszerűen érzi a negatív hatását. Ez nem felfogásbeli dolog, hanem érzékelés. Először megtapasztalja, aztán tudja, hogy hibát követett el, és végül hibás döntésének következményeként elfogadja, hogy ez volt a büntetése, amiért nem akarta észrevenni, hogy nem a helyes úton jár. Nincs ebben semmi tekintély, mindez a megtapasztalás útja.

 

Bűnösségünket el kell fogadni, de csak annyit, amennyi ebből a mi részünk! Lehet, hogy neked ez félelmetes, nekem nem jelent semmi problémát, sőt, egyszerűen csak helyére teszi az életemet.

Nem olyan tragédia felvállalni, hogy hülyeséget csináltam, persze semmiképpen ne egy tekintély akarja ezt nekem elmondani, mert azt nem fogadnám el. És nem is lenne igaz, mert senki nem ismer jobban, mint én magam. Kivéve, aki nagyon szeret...

Ez megint nem azonos egy bűncselekmény elkövetésével, ami miatt bűnhődni kell. Amikor rájössz, hogy hibáztál, azonnal rájössz, hogy már túl is vagy a "büntetésen", tehát minden további lelkiismeretfurdalás, vagy bűntudat értelmetlenné válik. Először érzed, hogy kiestél, vagy egyre távolabb kerülsz az isteni szeretettől és boldogságtól, aztán rájössz, hogy hibáztál, és kinyújtod a kezedet Isten felé...

Persze, aki az egyházban Pál tanításai szerint akar segítséget kapni, azt a történetet nem ismerem.

 

Úgy érzem, hogy te ki akarsz hagyni egy lépcsőt ebből a folyamatból. Nem akarod a fájdalom, a szenvedés és a bánat érzést bűnösségként kezelni, mert te azonnal megbocsátasz.

Ez nagyon szép. De az emberi lelki folyamatokban csupán az értelmezés és felfogás miatt szerintem megjelenik a bűn fogalma is.

 

"Nem az a te ... miatt ért szenvedés....okozott neked..."

De lényegtelen...

...most idő híján nem tudom folytatni...