Miért válik lehetetlenné az emberek egymás közötti megértése?

 

Mert olyan nézetekhez ragaszkodunk, amiket hit által eleve gondolkodás és megtapasztalás nélkül vettünk át szüleinktől, tanárainktól, papjainktól, gyülekezeti elöljáróinktól, politikai vezetőinktől, ideológiai szakértőinktől, ezek átvétele félreértéseinktől függően különböző értékelési és megítélési nehézségekkel terheltekké lesznek. A félreértések és konfliktusok következtében szintén nem a tisztázás bizonyítási eljárásai felé fordulunk, hanem tekintélyek döntései után vágyakozva szakértőket és vezetőket keresünk, abban gondolkodva, amit ők döntenek az mindenkinek jó és igazságos lesz.

 

De mint minden ember a tekintély is csak abból az ismereti anyagból tud kiindulni, ami a saját tapasztalatai és tanulmámyai alapján elsajátított, az élet azonban nem fér bele ilyen általánosított keretek határai közé. Ezért még a szakértő döntései is valahol sérelmeket vagy igazságtalanságot fognak magukban hordozni.

 

Mivel az egyedüli helyes döntés abból a környezetből származhat, amelynek megértése a résztvevő felek feladata lenne, hiszen a fennálló helyzet saját munkájuk és felfogásuk együttes eredménye, ezért a helyes hozzáállás csak a közös felismeréshez személyenként való hozzájárulás vállalása lehetne.

 

Mindezek ismerete nélkül a lottó ötösön jobb eredménnyel hozunk helyes találatokat, mint amikor idegen személy döntésére támaszkodunk helyes találatok reményében, aki pusztán tekintély.

 

Másik fontos dolog a gondolkodásra való lustaságunk. Mivel a körülményeink megértésére való képtelenség már korán gyerekkorunktól kezdve kísért, ezért a környezetünk megértésére tett lépéseket eleve felesleges és meddő próbálkozásoknak tarthatjuk. Jóllehet tudhatjuk, hogy megértésünkkel sokat segíthetnénk helyzetünk és körülményeink javításán, mégis a gondolkodás tényleges elvégzését tekintélyekre bízzuk, még akkor is, ha a tőlük nyert hasznos információt pénzért, vagy tizeddel is kell megvásárolnunk.