Valóban nem választom szét égi értelmezésre és földi értelmezésre a beszédeket, mert egy életünk van, tehát arról nem szétválasztva igyekszem beszélni.

 

Lényegében annak vizsgálata, hogy valakinek a viselkedése, cselekedete, vagy döntése rossz már annak fényében sok hibára vezet, hogy a "rossz" fogalmát másképp határozza meg egy vallásos tekintély, vagy egy jogi formula, vagy egy szülői felügyelet.

 

A rossz következménye általában nem a retorzió, hanem egy kár. A retorziót ennek a kárnak nem a kijavításának a fényében alkalmazzuk, hanem annak "igazságos" visszafizetése reményében.

Amikor az ember maga érzi már a következményei súlyát az abból a felfogásból ered, amelyben elfogadta azt a cselekménysorozatott súlyos következménnyel (erős retorzióval) járónak. Először érzi, mert tudja, hogy hibát követett el, aztán megtapasztalja, amikor a retorzió utóléri. Viszont ne ismerd el, hogy bűnös vagy, ha nem követtél el bűncselekményt.  Nem kell továbbá hibákat bűnként, valamint bűnöket hibaként kezelni.

Az a vallásos bűnösség ami Pál apostol tévedése nyomán elterjedt, arra igyekszik magyarázatot adni, miért nem látja az Istent az ember. Holott egyszerűen azért, mert nem ismeri, és talán meg sem akarja ismerni. Ha pedig meg akarja ismerni, akkor ahhoz az élő Istenhez kell fordulni, nem pedig Pál tanításaihoz.

 

A bűn alapvetően csak a törvényes szinten elkövetett sértésekre vonatkozik. Tehát ítélet alá vonható cselekedetekről, azaz gyilkosság, lopás, hit és szeződésszegés, hamis tanúzás, méltánytalan ítélet, stb. Ezen túl gonoszságról, romlottságról vagy hibákról lehet beszélni, de bűnösségről már nem. A fájdalom, a szenvedés és a bánat önmagában soha sem büntetés, kivéve ha retorzió eredményeképpen (visszahatásképpen) ér. Lehet például az élet kotlátozásának az eredménye, és ha  ezt valaki törvénybe ütközően cselekszi, akkor követ el bűnt a fájdalom és szenvedés átélőjével szemben.

 

Nem az a te hibád, hogy választásod miatt ér szenvedés a párodtól. Az a párod hibája, ha szenvedést okoz neked, ez számodra nem büntetés, hanem sérelem.

Mint minden sérelem rendezésre szorul akár megbeszélés, akár válás formájában.

 

A kereszténység súlyos hibája az, hogy minden sérelmet büntetésként állít be, így nincs különbség ártatlan és bűnös között. VAN ártatlan, és már az ószövetség idején is Isten nagy erővel szólt az érdekükben is. Annak feltételezése, hogy csak Jézus lehetett ártatlan, ez hatalmas tévedés, hiszen már az ószövetség idején ezek az Isten védelmét érezhették, hát még Jézus óta. Jézus ugyan nem az igazakhoz jött, hanem az igazak megsértőihez (bűnösökhöz), de éppen az igazak és ártatlanok védelmében (tehát hogy a bűnösök megtérjenek és ne okozzanak több sérelmet). Ám ezt az irányvonalat a kereszténység teljesen elmisztifikálta Pál apostol téves eredendő bűn elméletének a segítségével és ezzel sikerült elterelni a figyelmet a tényleges sérelmek kezeléséről és az azokon való változtatás lehetőségéről.